Egy méltatlanul elfeledett olimpikon
A pécsi Szabó Tünde Riói Olimpiai részvétele alkalmat ad arra, hogy egy kicsit felelevenítsük a Pécs város Olimpiai hagyományait. Az elmúlt évtizedekben sokan képviselték a városunkat a Játékokon, köztük Bérczes András labdarúgó (1909-1977), aki 1936-ban a berlini olimpián vett részt.
Egész élete Pécshez, egészen pontosan a PVSK-hoz, köti az 1930-as évek tehetséges középcsatárát, a kiváló labdarúgót. Úgy juthatott ki az 1936-os berlini olimpiára, hogy több játékos profi volt, és már abban az időben is csak amatőrök vehettek részt a Játékokon, így a válogatott játékosok jelentős része nem utazhatott.
A német nevű település Spitzzihen, születésének időpontjában 1909. november 05-én, még Magyarországhoz tartozott, csak 1921-ben csatolták Ausztriához. A családja 1914-ben Pécsre költözött. A labdarúgás volt az élete, két testvérével reggeltől- estig a grundon rúgták a labdát. Végül 14 éves korától rendszeresen játszik a PVSK ifi csapatában, és alig néhány év múlva állandó tagja lett az első csapatnak. A 30-as években előbb a Vasutas, majd a nagyválogatottnak is tagja lett. Budapesti nagycsapatok hívták, úgymint az MTK, az Újpest az Elektromos, de ő végig hű maradt városához, barátaihoz.
A „B” válogatottból egyenes út vezetett az „A” , majd az olimpiai válogatotthoz. A berlini olimpián az első meccset a lengyelek ellen játszotta a magyar válogatott. Bérczes a kezdőcsapatban kapott helyet. A lengyelek már 2-0-ra vezettek, amikor az egyedül kapura törő PVSK-s játékosnak az egyik védő beleszállt a térdébe, súlyos sérülést okozva ezzel. Mentő vitt el, és azonnal műtétet hajtottak rajta végre, és számára 63 percnyi szereplés után, véget ért az Olimpia. Egy ámokfutó lengyel védő, egy magyar csatár vesszőfutását okozta. A sérülése után, már nem volt a régi. Bár még öt évet játszott a PVSK-ban, de már sosem lett a régi. Kedvenc mondása volt, hogy egy igazi csatár olyan, mint egy tigris, aki bármelyik kapusnak bátran nekiront. Belőle éppen a bátorságot ölte ki a sérülés, amely nemcsak a sportkarrierjét, de a további életét is kettétörte, aláírt szerződése volta francia Lille együtteséhez, amely így kútba esett. Élete végéig a MÁV alkalmazásában állt, innét ment nyugdíjba. Az edzősködéssel is megpróbálkozott, több-kevesebb sikerrel. 1977-ben Pécsett hunyt el.
Egy igazi lokálpatrióta volt, nagyszerű sportember, aki azzal a bizonyos 68 perccel végleg beírta magát Pécs város és a PVSK történetébe.
Minden kezdet nehéz, de az olimpia még gyönyörű is
Az 1896. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén, az I. nyári olimpiai játékok, egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1896. április 06 és 15. között rendeztek meg a görögországi Athénban. Ez volt az első Modern Nyári Olimpia, amióta Theodósius római császár, a pogányság elleni harc jegyében 393-ban betiltotta az ókori olimpiai játékokat
1894-ben egy Pierre de Coubertin által szervezett, és Párizsban megtartott közgyűlésen megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, és a görög fővárost, Athént jelölték meg rendezőként. A görögöknek sajnos, nagyon kevés tapasztalatuk volt sportesemények rendezésében, ám pénzügyi nehézségeik ellenére minden időben elkészült (amikor még el voltak maradva az építkezésekkel, felvetődött helyszínként Budapest a Millenieum alkalmából). Egy sportkedvelő alexandriai milliomos kereskedőnek köszönhetően sikeresen megrendezhették az olimpiai játékokat Görögországban.
A résztvevők száma a manapság megszokotthoz képest alacsony volt, ám így is korának legnagyobb nemzetközi érdeklődéssel követett sporteseménye lett. A korszak jelentős atlétái hiányának ellenére a játékok sikeresek voltak a görög közönség előtt. Az első bajnokságot még ezüst éremmel jutalmazták, a 27 éves amerikai James B. Connolly nyerte meg hármasugrásban. A görögök számára a legnagyobb sportsiker honfitársuk, Szpiridon Loisz győzelme volt a marathon futásban. A játékok legsikeresebb versenyzője a német birkózó, tornász és súlyemelő Carl Schumann volt, birkózásban és tornában bajnokságot nyert, súlyemelésben pedig harmadik lett.
A játékok után Coubertint és a NOB-ot felkérték prominens személyek, többek között I. György király, hogy az összes további olimpiát Athénban tartsák. Ennek ellenére, mivel az 1900-as olimpiát már Párizsnak ítélték oda, az 1906-os időközi olimpiát leszámítva egészen 2004-ig, a játékok nem tértek vissza Görögországba...
Nyilas László
Történetek az Olimpiákról
Magyar Olimpiai Aranyérmesek
1.Hajós Alfréd
Időpont: 1896
Helyszín: Athén
Sportág: Úszás
Versenyszám: 100 m gyors
Idő: 1:22,2
Eredeti neve Guttmann Arnold volt, édesanyja, öt testvérével együtt, egyedül nevelte fel. Gyerekként nem igazából szerette a tornaórákat, vékonydongájú, nyeszlett gyerek volt. Ráadásul rendkívül félénk, még a rúdra sem tudott felmászni, a felétől visszacsúszott. Tanára nagyon csípős megjegyzésekkel illette, ezért titokban edzett, és egy idő után úgy megerősödött, hogy osztályelsőként mászott fel a rúdra. Ő maga írta önéletrajzában:”Itt kezdődött sportolói pályafutásom.”
Négy évesen már tudott úszni, de a sportággal behatóbban csak 13 éves korában kezdett foglalkozni, egy tragikus esemény kapcsán, ugyanis édesapja a Dunába fulladt! Az athéni olimpiára úgy került ki, hogy tizenévesként, felnőtteket győzött le. Persze nem volt véletlen a kiváló forma, hiszen Hajós minden nap 100 hosszt úszott le a Rudas fürdőben. Minden reggel nyitás előtt lement edzeni a 17 m-es medencébe. Az olimpián úgy ugrott vízbe, hogy a magyar csapatnak még nem volt aranyérme, és a Pireuszi öböl 12 fokos vizéből, 16 versenytársa közül elsőként, úgy jött ki, hogy megszerezte Magyarország történetének első olimpiai aranyérmét. Még aznap 1200 m-en újra elindult, de ez már egy másik történet.