Egy méltatlanul elfeledett olimpikon
A pécsi Szabó Tünde Riói Olimpiai részvétele alkalmat ad arra, hogy egy kicsit felelevenítsük a Pécs város Olimpiai hagyományait. Az elmúlt évtizedekben sokan képviselték a városunkat a Játékokon, köztük Bérczes András labdarúgó (1909-1977), aki 1936-ban a berlini olimpián vett részt.
Egész élete Pécshez, egészen pontosan a PVSK-hoz, köti az 1930-as évek tehetséges középcsatárát, a kiváló labdarúgót. Úgy juthatott ki az 1936-os berlini olimpiára, hogy több játékos profi volt, és már abban az időben is csak amatőrök vehettek részt a Játékokon, így a válogatott játékosok jelentős része nem utazhatott.
A német nevű település Spitzzihen, születésének időpontjában 1909. november 05-én, még Magyarországhoz tartozott, csak 1921-ben csatolták Ausztriához. A családja 1914-ben Pécsre költözött. A labdarúgás volt az élete, két testvérével reggeltől- estig a grundon rúgták a labdát. Végül 14 éves korától rendszeresen játszik a PVSK ifi csapatában, és alig néhány év múlva állandó tagja lett az első csapatnak. A 30-as években előbb a Vasutas, majd a nagyválogatottnak is tagja lett. Budapesti nagycsapatok hívták, úgymint az MTK, az Újpest az Elektromos, de ő végig hű maradt városához, barátaihoz.
A „B” válogatottból egyenes út vezetett az „A” , majd az olimpiai válogatotthoz. A berlini olimpián az első meccset a lengyelek ellen játszotta a magyar válogatott. Bérczes a kezdőcsapatban kapott helyet. A lengyelek már 2-0-ra vezettek, amikor az egyedül kapura törő PVSK-s játékosnak az egyik védő beleszállt a térdébe, súlyos sérülést okozva ezzel. Mentő vitt el, és azonnal műtétet hajtottak rajta végre, és számára 63 percnyi szereplés után, véget ért az Olimpia. Egy ámokfutó lengyel védő, egy magyar csatár vesszőfutását okozta. A sérülése után, már nem volt a régi. Bár még öt évet játszott a PVSK-ban, de már sosem lett a régi. Kedvenc mondása volt, hogy egy igazi csatár olyan, mint egy tigris, aki bármelyik kapusnak bátran nekiront. Belőle éppen a bátorságot ölte ki a sérülés, amely nemcsak a sportkarrierjét, de a további életét is kettétörte, aláírt szerződése volta francia Lille együtteséhez, amely így kútba esett. Élete végéig a MÁV alkalmazásában állt, innét ment nyugdíjba. Az edzősködéssel is megpróbálkozott, több-kevesebb sikerrel. 1977-ben Pécsett hunyt el.
Egy igazi lokálpatrióta volt, nagyszerű sportember, aki azzal a bizonyos 68 perccel végleg beírta magát Pécs város és a PVSK történetébe.