Rónai István – pécsi labdarúgó, labdarúgó edző
Rónai István 1944-ben, Magyarszéken született. Itt kezdte labdarúgó pályafutását 15 évesen korengedménnyel játszott a helyi Megye II-es csapatban, amely együttes megnyerte a bajnokságot, és felkerült a Megye I-be. Középiskoláit Komlón végezte, ahol kézilabda kapus volt az iskola csapatban egészen 3. osztályig. Mivel együtt játszott a Komlói Bányász labdarúgó csapatának akkori edzője, Albert József fiával, egyszer lement fociedzésre, és ott is ragadt. 1962-ben mutatkozott be az NB I-es Komló csapatában. Harminc alkalommal szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban, ahol Géczivel, Varga Zolival, Puskás Lajossal, Zámbó Sándorral, Tóth Kálmánnal, és még sok más akkori hírességgel játszott együtt. 1962-66-ig szerepelt a Komlói Bányászban. Ezt követően az újonnan kinevezett edző Teleki Gyula hívására a Pécsi Dózsához igazolt, és 1966-tól-1973-ig a Dózsában, illetve 1973-74-ben az akkor alakult PMSC színeiben szerepelt. Húsz alkalommal volt az utánpótlás, illetve a vidék válogatott tagja. Kétszáz NB I-es mérkőzésen szerepelt, és viszonylag fiatalon, 30 éves korában fejezte be játékos pályafutását. Időközben a Pécsi Közgazdasági technikumban szerzett oklevelet.
Az aktív játék befejezése után az edzői pályát választotta. 1974 és 75 között a TÁSI-ban, vagy más néven a Pécsi Sportiskolában, az utánpótlás neveléssel kezdte oktatói pályafutását. 1983-ban diplomázott a Testnevelési Főiskola Labdarúgó Szakedzői Karán. Jelenleg UEFA B” és UEFA „A” licenc-szel is rendelkezik. Bár dolgozott Zalaegerszegen, a PMFC-nél, alsóbb osztályú csapatoknál, így például Komlón, Véménden, és a Pécsi DD Gáz-nál, és az edzői munka sokszor más egyesülethez szólította, életének egyik legszebb korszaka, legeredményesebb időszaka a PVSK-hoz kötődik. Ő az egyetlen olyan szakvezető, aki a Megye I-es, az NB III-as, az NB II-es, és az 1978-79-es NB II-es bajnokságot megnyerő NB I-es PVSK-nak is edzője volt. Az 1979-80-as NB I-es bajnoki évben, a javarészt az NB II-ben bajnokságot nyert játékosokra épülő, sok akkori nagycsapatot megverő együttes erőn felüli teljesítménye a szakma és a közönség elismerését egyaránt kivívta. Az átlag nézőszám egy-egy NB I-es meccsen 7-8000 ezer volt a Verseny utcában, de az FTC ellen 12 000 –en bíztatták a fiúkat. Fiai hazai pályán legyőzték a Honvédot, a Fradit, döntetlent játszottak az Újpesttel, de a kiesési harc, és a rutinhiány végül felőrölte a csapatot, és búcsúztak az első osztálytól. Rónai István és együttese az NB I-es szerepléssel a PVSK történetének legszebb lapjait írták a focicsapat történelem könyvébe. 1990-ben visszatért a PVSK-hoz, és egy újabb eredményes időszak következett, hisz a Megyei I.-ből NB II-ig jutott a csapat. 1997 és 2002 között szakmai igazgatói feladatot látott el a PVSK-nál (közben egy évet a Pécsi Postás NB III. labdarúgó csapatnál edzősködött). Jelenleg is aktívan dolgozik Pécs város és a magyar labdarúgás sikereiért. Végezetül következzen az idézet abból a monológból, amelyet az NB I-es bemutatkozó 2-1-re megnyert mérkőzés, az 1979. augusztus 25.-én játszott Honvéd elleni találkozó másnapján mondott, amikor arról kérdezték, milyen útravalót adott a találkozó előtt az öltözőben játékosainak:
”Amikor a mérkőzés előtt körbepillantottam az arcokon, eszembe jutott, két évvel ezelőtt pontosan ugyanez a 11 játékos készülődött, mint NB III-as bajnokcsapat az utolsó meccsre. Arra gondoltam, vajon el tudom e hitetni ezzel a társasággal-éppen a Honvéd ellen, hogy ebben a csapatban csak a nevek azonosak a két évvel, ezelőttivel, de játéktudásban, gondolkodásban, a becsületesen elvégzett munka eredményeként felülmúlja azt? Nem tartottam zengzetes szónoklatot, nem kértem semmi rendkívülit, csak ugyanazt, amivel eddigi eredményeinket elértük: küzdjenek az utolsó csepp erejükig, egymásért, szurkolóinkért”
Nyilas László