Lipp József tájékozódási futó
Riportalanyom 1948. 04.14-én született a Somogy megyei Hosszúvízen. Korán elkötelezte magát a sport iránt, ezen belül a tájékozódási futás szerelmese lett. Azt mondja, élete legjobb döntése volt, hogy egész életében sportolt. Ma is aktív életet él, részt vesz szenior versenyeken, versenybíró és pályakitűző is, minden lényeges tájékozódási futó megmozduláson ott van. Pályafutása során több elismerésben részesült: Kiváló Társadalmi Munkáért (1987), PVSK Tiszteletbeli Tag (2007), Baranya Tájfutásért Emlékérem (2008), Ripszám Henrik Emlékérem (2013), kitüntetések büszke tulajdonosa.
Nagyon keveset hallottam Hosszúvízről…
Pedig ha a Balatonra jársz, biztosan többször is olvastad az útjelzőt. Böhönye, Marcali, Mesztegnyő vonalon, az utóbbinál van egy leágazás, ez vezet a zsákfaluhoz, Hosszúvízhez.
Laknak még rokonaid ott?
Már nem! Én öt éves voltam, amikor elkerültem onnét. Ma nagyon sok külföldi vásárolt itt házat, mivel nincs átmenő forgalom, csendes, nyugodt hely. A szülőházam helyén ma egy teniszpálya van.
Szüleid mivel foglalkoztak?
Édesapám Pécsre járt dolgozni, építész technikus volt, mellette tanult is, édesanyám háztartásbeli volt, abban az időben gyakran előfordult, hogy az anyák otthon maradtak, ráadásul nekem volt egy mozgásában akadályoztatott húgom, őt ápolta.
Hova jártál iskolába?
Az általános és középiskolát is Pécsett végeztem. Az Ágostonban kezdtem, de oda csak egy évet jártam, majd átmentem a Belvárosiba. Itt Stámusz Árpád volt az igazgató, Danyi Sanyi bácsira, a matektanárral emlékszem, nagyon szigorú volt, de szerettük őt. A középiskolát pedig a Zipernovszki K. Gépipari Technikumban végeztem.
Hogy ismerkedtél meg a tájékozódási futással?
A középiskolában Medovarszky Laci bácsi volt az igazgató, többen is kapcsolatban voltunk a természetjárással, barátok voltunk, ráadásul én jól futottam, ő javasolta, hogy többekkel együtt, igazoljunk a PVSK Atlétikai szakosztályába. Akkor már itt volt Honti Robi, Kiss Bandi is. Közben egyre többet tartózkodtunk a természetben.
Egy ideig Budapesten is éltél?
Igen! Ott jártam a Műszaki Egyetemre. 1967-72-ig a MAFC igazolt versenyzője voltam, majd 1972-től a PVSK tagja vagyok.
Voltál katona?
Előfelvettként Kalocsára hívtak be, majd Debrecenbe kerültem. Sportoltam, még Kalocsán, voltak laktanya bajnokságok, fegyveres váltok, amelyet megnyertük, így azt hittem, majd valami előnyt élvezhetek, de elvezényeltek Debrecenbe, ahol kevesebb lehetőségem volt a sportra.
Hogyan alakult ki a sportág Pécsett?
Abban az időben nagy sportélet folyt Pécsett! Az 50-es évektől kezdve minden középiskolában volt Természetjáró Szakosztály, és nagyon sokban Tájékozódási futó is. Az iskolák versenyeztek egymással, nagyon sokan vettek részt ezeken a rendezvényeken. Mi voltunk az un. „lombszedők”, akik a hegyekben vegyítettük a természetjárást, és a futást. Akkortájt Európában már virágzott a sportág nagy versenyek, főleg az északi országokban. A Természetbarát sport folyamatosan fejlődött, és lassan kialakult ebből a tájfutás. A Magyar Tájfutó Szövetség 1970-ben alakult, akkortól számíthatjuk a sportág hivatalos indulását Magyarországon. Én versenyeztem is, de hamar bekapcsolódtam a Megyei Szövetség munkájába, mint versenybíró, és pályaépítő. Ma is versenyzem, rendszeresen indulok a senior versenyeken. Ma is tagja vagyok a Megyei Tájékozódási Szövetségnek, és a PVSK Tájékozódási futó szakosztályának vezetője vagyok. A logisztikai, valamint a adatfeldolgozásban segítek, de részt veszek a versenybírók küldésében is, versenyek és egyéb események szervezésében.
Mikor és hol kezdtél dolgozni a szakmádban?
Én villamos mérnökként kezdtem, 1972-ben Pécsett, a Mecseki Szénbányáknál, az újkegyi központban kezdtem, majd 1974-től egy három üzemrészt magába foglaló komplexum középvezetője lettem. Sajnos, ma már nincs bányaüzem, ha kifele megyünk a Gesztenyés felé, ott vannak a torzók, nagyon fáj, hogy ide jutott a bányászat Pécsett. Amikor, 1992-ben elkezdték felszámolni a bányákat, abban én is részt vettem, majd 1996-ban indult egy nagy projekt, nevezetesen, a bánya, és a Dédász kompatibilissé tétele, ennek egyik irányítója voltam. 1996-tól a Dédász-nál dolgoztam, egészen 2007-es nyugdíjba vonulásomig.
Elégedett ember vagy?
Nézd, nekem a sport jelentett mindent! Ahhoz képest, hogy általános iskolában felmentettek testnevelésből, és egy időben gyógytornára jártam, azt mondhatom, elégedett ember vagyok! Életem legjobb döntése volt, hogy a sporttal, ezen belül pedig a tájékozódási futással foglalkoztam.
Nyilas László